MTK legendárium | 319. rész

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy Kálmán szerelmei.” 5. rész. „A füredi Anna bálon kezdetű dal születése.”

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán és Háczky Laura közötti szerelem romantikus vonulatát nem csupán Szekrényessy szűk környezete ismerte, de a jelek szerint az idősödő úszó ismerősi köréhez tartozó ifjú barát, Zerkovitz Béla is felfigyelt annak melankolikus tónusára, és a híressé vált: „A füredi Anna-bálon” kezdetű nótában emléket állított Szekrényessy szerelmi történetének. A Zerkovitz-dal menetét mindenütt Szekrényessy korabeli beszámolóival egészítjük ki, felidézve a nóta vonatkozó részleteit is. Szekrényessy plátói szerelmi históriájára tehát még évtizedek múltán is vevő volt az országos sajtó, verses és prózai formában pedig egyaránt ismert volt az akkori hírlapi- és művészvilág köreiben.

Ismerjük hát meg a közel száznegyven esztendős történéseket, s legelső magyar úszónk, az MTK-alapítójának romantikus szerelmét, melynek elválaszthatatlan köze lett a magyar úszósport születéséhez! Adjuk át a szót a neves úszónak!

„…[Háczky Laura] szintén [Balatonfüreden] mulatott. [1880] július első harmadának végén [július 3-án] érkezett a fürdőbe nagynénje [Simon Janka] és bajor társalkodónője gondjaira volt bízva, kiknek kényelmét a velük érkezett „szobaleány” biztosította. [Kálmánnak] még csak sejtelme sem volt [Háczky Lauráról], noha nagybátyjával – a leányka édesatyjának idősebb fivérével [Háczky Kálmánnal] – tizenegy hó előtt megismerkedett, bizonyos kegyeletes ünnepélynél [a zalaegerszegi Deák szobor avatásánál] találkoztak, ismertségük csak felületes volt, a lányka nevét sohasem hallotta említeni.

A megismerkedés lefolyásába Szekrényessynek másik elbeszélése még részletesebb bepillantást nyújt.

Szép holdfényes balatoni estén ment végbe Szekrényessy Kálmán találkozása a fiatal birtokosleánnyal, akivel az Anna-báli vigalom idején egy asztalnál ült, s melyre a bajnok így emlékezett: 

„Egy hosszú asztalnál történik ez, [Zerkovitznál: „Ketten ültünk egy asztalnál ő és én magam.”] melyhez épp most lépett három hölgy, egy korosabb, a nagynéni, egy huszonöt-huszonhat éves, a német társalkodónő s egy ifjú leányka az igen vagyonos, előkelő család szemefénye, egyedüli örököse.”

Szekrényessy, az önérzetes bajnok – saját állítása szerint – a leány vagyoni helyzete miatt nem kívánt megismerkedni a „dúsgazdag örökösnő”-vel. [Zerkovitznál: „Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam.”] Szekrényessy később is tartózkodott a bemutatástól, mely végül akarata ellenére mégis megvalósult:

Nem akar megismerkedni azon leánykával […] aki feltűnően szép, aki valódi királynői megjelenése dacára sem követelő fellépésű, akit, noha észrevétlenül, de gyönyörködve szemlélt.”
„Vagyontalan fiú volt és megtudván, hogy [Háczky Laura] szerfölött vagyonos, nem akart a leánykához közeledni.”

Szekrényessy Kálmán huszonhét esztendős koráig (az 1873-as tőzsdekrachig) dúsgazdag családban élt, s maga is roppant vagyon (ha nem is kizárólagos) várományosának számított. Hét esztendeje azonban már magát „vagyontalan” emberként volt kénytelen meghatározni, s ez bizonyos elfogódottsággal töltötte el. Innen nézve érthető félszegsége, mely kissé bizonytalan és óvatos udvarlóvá tette. Itt jegyezzük meg, hogy vagyontalansága csak átmeneti, az MTK-alapítás idején, 1888-ban már örökség, házasság és vállalkozásai folytán ismét jelentős vagyonnal rendelkező ember.

Most azonban szerényebb (nem szegény) anyagi kondíciói miatt a büszke katonatiszt – megvívott győztes csaták hőse – írtózott a vereség gondolatától, túlérzékenységéből és tapintatos neveléséből következően egy ízben (udvarlásával kapcsolatban) így fogalmazott húgának: „Ösmered túlérzékenységemet.”

Mindezek ellenére végbement a bemutatás s körülöttük (a bál tetőpontján) folyamatosan hallatszott (ahogy Zerkovitz fogalmazott) a „szép muzsikaszó”, és különös jelmezű táncosnők kavalkádja vette őket körül, ahol a Dankó-féle banda szolgáltatta a zenét. 

Dankó prímás előtt nagy becsben állt a Szekrényessy név, hisz Kálmán atyja volt az ország legjelentősebb cigányzenekarainak mentora és kizárólagos patrónusa (menedzsere).

A cigánymuzsikusok a leghálásabb embertípushoz tartoztak, ily módon valószínűnek tekinthető, hogy (a kor szokásának megfelelően) Szekrényessy és hölgytársasága előtt hegedűjével tisztelgett az öreg muzsikus, és alázattal kívánta eljátszani a partnernő kedvenc nótáját: [Zerkovitz szerint: „Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány, Megkérdezte: Mi a nótád édes kicsi lány?”]
Ami ezután következett, az nem példátlan, vagyis, hogy egy leány tartózkodjon a nyilvánosan lezajló, szerenád jellegű bókolástól. Zerkovitznál sem a leány („halkan, csendben”) elmondott válaszában rejlik a drámaiság: [„De a kislány halkan csendben csak ennyit felelt: Nincsen nótám és a nótát nem is szeretem.”] A drámai fordulat sokkal inkább egy megindult szerelemi kapcsolat utóbb anyagi érdekek mentén történő lezárásában rejlett. E végkifejletre azonban még várni kell...

Ezt olvastad már?